Azt akarom, hogy minél jobban eltollak magamtól, te annál inkább húzz vissza.

Ami a legrosszabb: egyáltalán nem hittem volna, hogy egy nap jobban akarom a csókját, mint bármit ezen a világon.

Nem számít mennyire igyekszem. Mindent összevetve a végén meg fogsz utálni.

Számomra nem választás kérdése volt, hogy szeretem, csak éppen mindig úgy határoztam, hogy elkerülhetetlen, és soha nem fogja viszonozni az érzelmeimet.

Azt hiszem, én túl erősen vágytam rá, te pedig nem akartad eléggé.

Mikor történt, hogy te lettél a vakmerő, én meg az óvatos? Mióta kell nekem megvédenem téged önmagadtól? Mindig te vigyáztál rám..

- Mit érzel amikor a közeledben van? : )

- Reményt.. 

Him

Miért nem vagyok elég bátor, hogy elmondjam mit érzek irántad?
Hogy minden alkalommal mikor rádnézek az agyam kikapcsol..elveszitem az irányitást megszünik a világ csak téged látlak.. és a szivem mintha belülről fel akarna robbanni ... Miért nem tudom elmondani mennyire szükségem van rád? ... mikor szomorú vagyok..te lennél az egyetlen aki egyetlen ölelésél meg tudna szüntetni minden rosszat...Miért nem merem elmondani mennyire vágyon egyetlen csókod után?.. hogy senki másé nem csillapitja ezt a vágyat...és nem is birok másra gondolni ...te jársz a fejemben a nap 24 órájában, még az álmaimat is kisajátitottad magadnak....de igazából nem vagy itt és talán soha nem is leszel...

Him

a mellkasodon feküdtem, hallotam a szivverésed, a lélegzetvételed...felhajoltam, láttam hogy alszol..egy lágy puszit nyomtam az arcodra, és visszabújtam hozzád, majd elnyomott az álom......
felébredtem..egyedül voltam..kerestelek, de te nem voltál sehol...már megint csak egy újabb álom volt...álom, ami túl valóságos, de mégsem eléggé....

Him

Az érzést mikor először megpillantottalak szavakban nehéz leirni, szinte lehetetlen...az a röpke pillanat olyan volt mint a nyugodt, békés és túl rövid álom.... visszakellett, hogy rántsam magam a fellegekből, ahova önkéntelen álapotomban kerültem, és mégis maga volt a menyorság..  talán ilyen érzés a szerelem első látásra...de bármi is volt ... sose éreztem ilyet azelőtt és azóta sem.. ....

Ez nem múlik el csakazért, mert úgy döntesz tovább lépsz...

Várni fogok rád, mert őszintén senki más nem kell ...

Hallottam a hangját,
Éreztem az illatát,
Ott mentem mellette,
És mégse volt az enyém...

Már akkor tudtam, hogy szerelmes vagyok, mikor a hülye szerelmes dalok kezdtek értelmet nyerni...

Nem akarom sajnáltatni magam , nem akarok rinyálni, nem akarok arról beszélni, hogy milyen ideges vagyok, ugyanakkor furcsának és idegbetegnek sen akarok tűnni meg szánalmasnak se..pedig mindig ugyanazokat a köröket futom újra és újra ...

Pain..

"Akkor is szinészkedtem, amikor tényleg fájt."